Illúziók

Steve McCurry 1950. április 23-án született Philadelphia egyik külvárosában. A Pennsylvaniai Állami Egyetem film szakán tanult, majd egy helyi újság munkatársa lett. Többéves szabadúszó tevékenység után egy hátizsáknyi ruhával és filmtekerccsel keresztül-kasul utazta Indiát, miközben fényképezőgépével fedezte fel az országot. Több hónapos utazás után lépte át a pakisztáni határt, ahol egy afgán menekültekből álló csoporttal találkozott. Akkor csempészték át Afganisztánba, amikor a szovjet megszállók épp lezárták az országot a nyugati újságírók előtt. Heteket töltött a mudzsahedinek közé beépülve – a világ McCurrynek köszönheti az afgán konfliktusról készült első képeket, a háború emberi oldalát bemutató felvételei bejárták a világsajtót.

A világ egyik legismertebb portréarcát, egy körülbelül 12 éves afgán lányt ábrázoló képet 1984-ben örökítette meg. A portré végül 1985-ben jelent meg a National Geographic címlapján és az átható zöld szempár, a titokzatos tekintet mindenkit megbabonázott. A megdöbbentő erejű kép, azóta az elnyomottak és a menekültek jelképévé vált. McCurry éveken át kutatott a lány után, de csak 17 évvel később talált rá és fényképezte le újra.

Sharbat Gula a Pashton törzsből származik. Kislányként élte meg, hogy a Szovjet megszállás alatt sok más faluval együtt, az övét is elpusztították. 6 év körüli lehetett, amikor a szovjet bombázás megölte a szüleit. Éjszaka tudták csak eltemetni a halottjaikat, és amikor meghallotta a szovjet gépeket reszketett a félelemtől.

A nagymamájával és négy húga társaságában indultak útnak Pakisztánba. Egy hétig tartott az út a havas hegyeken át. „Soha nem tudhatod, mikor jönnek a repülőgépek” mondta „Barlangokban bújtunk el.” Az utazás egy menekült táborban ért végett, ahol később Steve McCurry is találkozott.

Az 1990-es évek közepén Sharbat Gula gyalog indult haza a szülőföldjére, a hegyekbe.  Az agyagszínű faluban a teraszokon megterem a kukorica, búza és rizs, és van néhány diófa. Egy folyó, ami lefolyik a hegyen. De nincs iskola, kórház vagy utak, sem bekötött víz.

Kevés esély volt arra, hogy mindent túléljen, amin keresztül ment. Ennyi veszteség után pedig még a lélek is megtörik. Hogyan élte túl mégis mindezt? 

„Isten akaratából.” - válaszolta Sharbat, rendíthetetlen bizonyossággal.

A nő szemei, így 17 év után is vadsággal teliek. A kora 28-30 év között lehet, de ezt ő maga sem tudja pontosan, hiszen az idő oly gyorsan száll itt.